abdication

Kiejtés: [ˌabdɪkˈeɪʃən]

ABDICATION főnév

1. lemondás, trónról való lemondás (amikor egy uralkodó, mint király vagy császár, hivatalosan lemond a trónról vagy hatalmáról)
2. feladás

Példamondat (főnév):

• The king's abdication was unexpected and shook the monarchy. → A király lemondása váratlan volt és megrengette a monarchiát.
• After the revolution, the emperor was forced into abdication. → A forradalom után a császárt lemondásra kényszerítették.
• Her abdication marked the end of an era in the country's history. → Az ő lemondása jelölte egy korszak végét az ország történetében.