mandatory jelentése

Kiejtés: [mˈandətˌəɹi]

MANDATORY melléknév

1. kötelező, feltétlenül szükséges
2. elrendelő, meghagyó, rendelkező
3. végzést kibocsátó

Példamondat (főnév):

• Wearing a face mask is mandatory on public transportation. → A maszkviselés kötelező a tömegközlekedési eszközökön.
• The company has implemented mandatory training for all new employees. → A cég az új dolgozók számára bevezette a kötelező képzést.
• The government has imposed mandatory quarantine for travelers arriving from high-risk countries. → A kormány kötelező karanténrendszert vezetett be a magas kockázatú országokból érkező utazók számára.

MANDATORY melléknév

1. megbízott, meghatalmazott
2. mandátumi meghatalmazás
3. mandátumi megbízás