supreme jelentése

Kiejtés: [suːpɹˈiːm]

SUPREME melléknév

1. legfelső, legmagasabb (rangban vagy minőségben)
2. fő-, legfőbb, legfontosabb (valaminek a legfőbb részét vagy formáját kifejezve)
3. utolsó, végső (kétségbe vonhatatlan, teljes, mindent eldöntő)
4. döntő
5. páratlan

Példamondat (melléknév):

• The supreme authority of the land is the president. → Az ország legfelső hatalma az elnök.
• The court made its supreme decision on the case. → A bíróság legfőbb döntését hozta meg az ügyben.
• She possesses supreme confidence in her abilities. → Utolsó bizalmat érez képességeiben.