abszolút jelentése

1. feltétlen, korlátlan → mástól nem függő, teljesen önálló
2. (átvitt) teljes, határozott → kifejezés vagy állítás, amely kijelenti a teljes bizonyosságot vagy véglegességet, pl. "abszolút igazság"
3. (matematika) előjeltől független érték, a számegyenesen a 0 ponttól való távolság
4. (filozófia) feltétel nélküli, korlátlan → valami, ami önmagában áll, függetlenül bármilyen más dologtól vagy körülménytől
5. (fizika) teljes, tökéletes mérték → olyan mennyiségek vagy tulajdonságok, amelyek nem viszonylagosak, hanem teljes értékűek, például abszolút hőmérséklet
6. (nyelvtan) összehasonlítás nélküli → jelzők vagy más szófajok használata összehasonlítás nélkül, például "abszolút szilencium"

Az "abszolút" kifejezés több tudományterületen és az általános nyelvhasználatban is előfordul, különböző, de egymással összefüggő jelentésekkel. Filozófiában az abszolút az önmagában létező, minden mástól független valóságot jelenti. Fizikában és más természettudományokban az abszolút jelző olyan mértékegységeket vagy állapotokat ír le, amelyek nem relatívak, hanem egyetemesek és változatlanok. Nyelvtani szempontból az abszolút jelzők a fokozatosságot és összehasonlítást nélkülöző tulajdonságokat fejeznek ki. Az átvitt értelemben vett használatban az abszolút szó a határozottságot, a kategorikus és vitathatatlan minőséget hangsúlyozza.

Példamondat:

• A tudósok az abszolút nulla hőmérséklet elérésére törekednek, amely a természeti törvények szerint a lehető legalacsonyabb hőmérséklet.
• A filozófiai értekezés az abszolút igazság természetét kutatta, próbálva megfejteni az emberi értelem által felfoghatatlan kérdéseket.
• Az író az abszolút csendet írta le regényében, amely a hegyek közötti elszigeteltség mély nyugalmát sugározta.
• Az elnök nyilatkozata abszolút bizonyossággal szólt a törvény betartásának fontosságáról.

Eredet: Az "abszolút" szó a latin "absolutus" igéből származik, ami 'elválaszt', 'teljes', 'tökéletes' jelentésekkel bír. Ez az eredet tükrözi azt a filozófiai és általános jelentést, amely az önmagában létező, korlátoktól és feltételektől mentes valóságot fejezi ki.