akolitus jelentése

1. (vallás) szolgálati fokozat a katolikus egyházban → az egyházi rendben, melybe a papok, püspökök, diakónusok tartoztak, a 4. fokozat
2. (vallás 2) egyházi segítő →  szertartásokon segédkező egyházi személy, az Oltáriszentség rendkívüli kiszolgáltatója

Az "akolitus" (vagy akolita) kifejezés a katolikus egyházban használatos, és olyan személyt jelöl, aki hivatalosan megbízott a liturgikus szolgálatban való segédkezéssel. Az akolitus segíthet az áldoztatásnál, az oltár előkészítésében, a gyertyák meggyújtásában és a mise egyéb részeinek lebonyolításában. Az akolitus a katolikus papi rendek közül a negyedik.

Példamondat:

• A keresztényüldözések idején az akolitusok feladata a betegeknek, az öregeknek és a börtönben lévőknek az Oltáriszentség kiszolgáltatása.
• Az akolitus szerepe fontos a mise során, hiszen segíti a papot a feladatai végrehajtásában.
• Az akolitus feladata lehet a szent ostya és bor előkészítése a szentmise alatt.

Eredet: Az akolitus görög eredetű szó: akolutheó jelentése → 'kísér', 'szolgál'. Ezt a szót használták az ókori Rómában a követek, illetve a hivatalnokok segédjeinek megnevezésére, később pedig a keresztény egyházi szóhasználatban is megjelent.

Rokon értelmű szavak: ministráns, oltárszolga, liturgikus segítő, egyházi kisegítő, szertartássegítől.