anatéma jelentése

1. (vallás 1) kiközösítés az egyházból
2. (vallás 2) egyházi átok, egyházi kárhoztatás
3. megvetés tárgya → valami, ami széles körben elutasított vagy megvetett

Az "anatéma" eredetileg a vallási szféra kifejezése, amely valaminek vagy valakinek a teljes elítélését és kiközösítését jelenti. Történelmileg egyházi átok formájában használták, különösen a keresztény egyházban, amikor valakit vagy valamit kiátkoztak a közösségből. A modern nyelvhasználatban az anatéma bármilyen mélyen elutasított vagy megvetett dolgot jelölhet, ami átvitt értelemben is "átkozott" vagy nagyon kedveltetlen.

Példamondat:

• Tamás felkereste a papot, hogy mondják ki szomszédjára az anatémát.
• Az anatéma a katolikus egyház által leginkább a középkorban alkalmazott egyházi átok, amellyel valakit kizártak a hívők közösségéből.
• A közösség számára az erőszak anatéma, és minden tagja elkötelezett amellett, hogy békés megoldásokat találjanak.

Eredet: Az "anatéma" szó a görög "anathema" kifejezésből ered, ami 'felajánlás', 'feláldozás' jelentéssel bír. A kifejezést később a keresztény teológia vette át, ahol 'átkozott', 'kiközösített' értelmet nyert.

Rokon értelmű szavak: átok, kiátkozás, megvetés, elutasítás.