autodafé jelentése

1. (történelem) hitetlenek, ill. eretnekek nyilvános elítélése és büntetése ünnepélyes egyházi szertartás keretében (a 16–17. században) → az Inkvizíció által kiszabott nyilvános büntetőceremónia, amelyet eretnekség vagy hitetlenség vádjával elítélt személyekkel szemben hajtottak végre, gyakran máglyahalált is magában foglalva
2. (átvitt értelemben) szigorú ítélet vagy önkritika → egy személy vagy csoport által nyilvánosan végrehajtott önkritika vagy önvizsgálat
3. (átvitt) könyvégetés

Az autodafé a spanyol és portugál inkvizíció időszakában gyakorlatban lévő szertartás volt, amelynek során az eretnekséggel vagy hitetlenséggel vádolt személyeket nyilvánosan megbüntették, és gyakran a máglyán is megégették. Az autodafé szó szerinti jelentése "hit által", a teljes kifejezés pedig "acto de fe" azaz "hit cselekedete". A kifejezés ma már átvitt értelemben is használatos, amikor valaki nyilvánosan vallja be hibáit vagy kritizálja magát.

Példamondat:

• A történelmi regényben leírták, hogyan készültek az eretnekek az autodafé szertartására.
• A politikus autodafét hajtott végre, amikor nyilvánosan beismerte és bocsánatot kért tévedéseiért.
• Az irodalmi kritikus az autodafé kifejezést használta, amikor a szerző művének önkritikus elemzéséről beszélt.

Eredet: Az "autodafé" szó a portugál "auto da fé" kifejezésből ered, ami a 'hit cselekedete' jelentéssel bír. Az "auto" a latin "actus" szóból (cselekedet, tett), míg a "fé" a latin "fides" szóból (hit) származik.