dialektus jelentése

1. (nyelvészet) nyelvjárás → egy adott nyelv azon regionális vagy társadalmi változata, amely szókincsben, kiejtésben és nyelvtani sajátosságokban eltérhet a megszokott vagy hivatalos nyelvtől 
2. (szociolingvisztika) helyi beszédforma → egy közösség által beszélt nyelvváltozat, amely különbözik a többi közösség által használt változattól

A dialektusok a nyelvi sokféleség természetes megnyilvánulásai, amelyeket gyakran befolyásolnak a földrajzi, társadalmi és történelmi tényezők. Minden nyelvnek lehetnek dialektusai, amelyek gazdagítják a nyelvi kultúrát, de azok érthetőségét vagy elfogadottságát is befolyásolhatják.

Példamondat:

• Az olaszországi különböző régiókban számos dialektus létezik, amelyek jelentősen eltérhetnek az országosan használt olasz nyelvtől.
• A nyelvész érdeklődéssel tanulmányozta a falu sajátos dialektusát.
• A dialektusok megértése fontos része a nyelvi sokszínűség és a kulturális identitás kutatásának.

Eredet: A "dialektus" szó a görög "dialektos" kifejezésből ered, ami 'beszéd', 'értekezés' jelentéssel bír, és a "dia" (keresztül) előtagból, valamint a "legein" (beszélni) igéből származik.