heliotermikus jelentése

1. hőtározó képességgel rendelkező → jellemzően olyan tavakra használják, melyeken az éves csapadék néhány centiméteres édesvízréteget képez az alatta található sós víz felületén, s ez az édesvíz réteg megakadályozza az alatta lévő sós víz kihűlését, amely így állandó jelleggel gyűjti a meleget

Példamondat:

• A heliotermikus tavak vizének a felszínhez közeli rétege a napsütés hatására akár 80 °C-ra is felmelegszik.
• Világviszonylatban először Kalecsinszky Sándor volt az, aki a heliotermikus jelenségre tudományos magyarázattal szolgált: a romániai Medve-tó tanulmányozása közben megállapította, hogy a tó vizének felmelegedését egyszerűen a nap melege okozza. A jelenség annak köszönhető, hogy a folyamatosan a tóba ömlő patak és az éves csapadék néhány centiméteres édesvízréteget képeznek a sós víz felületén. Ez a felszíni vízréteg pedig megakadályozza az alatta lévő sós víz kihűlését, amely állandó jelleggel gyűjti a meleget.

A heliotermikus szó görög eredetű: helio (→héliosz) → ’nappal kapcsolatos’ + termikus (→ thermé) jelentése → hő’