hipokrácia jelentése

1. képmutatás → olyan viselkedés vagy hozzáállás, amikor valaki mást mutat, mint amit valójában gondol vagy érez, és ezzel ellentmondásba kerül saját kijelentéseivel vagy elveivel.
2. álszentség → amikor valaki erkölcsi vagy etikai felsőbbrendűséget hirdet, miközben tettei ennek ellentmondanak.

A hipokrácia az emberek közötti kapcsolatokban gyakran előforduló jelenség, amikor valaki úgy tesz, mintha bizonyos elvek szerint élne, de valójában másként cselekszik. Ez a képmutatás különösen akkor válik láthatóvá, amikor valaki másokat elítél azért, amit ő maga is megtesz titokban.

Példamondat:

1. A politikus hipokráciája egyértelmű volt, amikor a korrupció ellen szónokolt, miközben ő maga is részese volt egy botránynak.
2. A hipokrácia jelei mindenhol jelen vannak, amikor valaki erkölcsösséget hirdet, de saját életében nem tartja be ezeket az elveket.
3. A barátai nem tolerálták a hipokráciát, amikor felfedezték, hogy mást mond, mint amit tesz.

Eredet: A "hipokrácia" a görög "hypokrisis" szóból ered, amely eredetileg színjátszást vagy szerepjátszást jelentett, és később a képmutatásra vonatkozó jelentését vette fel.

Rokon értelmű szavak: képmutatás, álszentség, színlelés, kétszínűség.