invesztitúra jelentése

1. (vallási) beöltöztetés → egyházi közösség vagy hivatal ruhájának ünnepélyes átadása és fölvétele
2. (vallás 2) beiktatás → püspök vagy más egyházi méltóság beiktatása a hivatalába
3. (történeklem)  a világi hatalom részéről (pl. királytól) egyházi méltóságok és tisztségek adományozása, kinevezése, illetve az egyházi ingatlanok és javak átadása

Az invesztitúra a vallás területén beiktatást, beöltöztetést jelent. Történelmi vonatkozásában az invesztitúra a középkori Európában gyakran előforduló gyakorlat volt, amelyben a királyok és más világi hatalmak kineveztek egyházi méltóságokat, mint például püspököket vagy apátokat, és átadták nekik az egyházi ingatlanokat és javakat. Az invesztitúra hatalmi harcokat és konfliktusokat eredményezett az egyház és az állam között, mivel az egyház függetlenségét és önállóságát veszélyeztette.

Példamondat:

• Az érseki invesztitúrát a főpap végzi.
• Könyves Kálmán lemondott az invesztitúra jogáról, ám a későbbiekben is zavartalanul érvényesítette befolyását az egyházügyi kérdésekben. (forrás: rubicon.hu)
• Az invesztitúra viták a középkorban gyakran komoly konfliktusokhoz vezettek az egyház és a világi hatalmak között, mint például a híres invesztitúra-harc az egyház és a Német-Római Császárság között a 11. és 12. században.
• Az invesztitúra megkérdőjelezte az egyház függetlenségét, mivel a világi hatalmak befolyást gyakorolhattak az egyházi tisztségek kinevezésére.

Eredet: Az invesztitúra szó latin eredetű: investitura jelentése → ’beöltöztetés’