kerub jelentése

1. (vallás) egyfajta angyal → a keresztény, zsidó és iszlám hagyományokban előforduló lény, gyakran ábrázolva emberi és állati vonásokkal, mint például szárnyak, emberi arc és oroszlán test

A kerub egy angyali lény, amelyet a keresztény, zsidó és iszlám vallásokban egyaránt ismernek. Gyakran ábrázolják emberi arcú és oroszlán testű lényként, négy szárnnyal. A Biblia szerint Isten közvetlen környezetét alkotják, ők őrizték az Édenkertet. Az iszlámban a kerubok az Istenhez legközelebb eső angyalok. Az iszmáilitáknál hét kerub van, amelyek megfeleltethetők a keresztény hét arkangyallal.

Példamondat:

• A templom mennyezetén lévő freskón kerubok szárnyalnak az égen, Isten dicsőségét ábrázolva.
• A kerubok a Paradicsom és a frigyláda őrei, a szeráfokkal együtt Isten közvetlen környezetét alkotják, Istent kísérik.
• A középkori művészek gyakran használták a kerubok képét festményeiken és szobrászataikban, hogy a mennyei és a földi közötti kapcsolatot szimbolizálják.

Eredet: A "kerub" szó a héber "kerūv" szóból származik, amely valószínűleg egy idegen eredetű szó héberítése. Az eredeti jelentés nem teljesen tisztázott, de a tágabb Közel-Keleti régióban hasonló lények ábrázolása ismert, és gyakran kapcsolatba hozzák a termékenység és a védelem szimbolizmusával.