kompozíció jelentése

1. összetétel, összeállítás → alkotóelemek, részek összeállítása, ill. elrendezése, melynek eredményeként egy új dolog jön létre
2. (zene, irodalom, képzőművészet) zenemű, műalkotás
3. (irodalom) felépítés, műszerkezet → az alkotás belső felépítése, szerkezete
4. (zene) a zenemű megszerkesztésének módszere 
5. (képzőművészet) a műalkotás elrendezése → az elemek olyan elrendezése egy művészeti alkotásban, ami kifejez valamit
6. (szépségipar) keverék → valamilyen illatszer elkészítéséhez szükséges kivonat

A kompozíció általános értelemben az a folyamat, amikor alkotóelemeket, részeket állítanak össze és rendeznek el, melyekből valami új dolog jön létre.

A zenei kompozíció egy zeneszerző által létrehozott zenei mű, amely dallamok, harmóniák és ritmusok kombinációjából áll.

A képzőművészeti kompozíció egy alkotás elrendezése, amely az egyes elemek és részek harmonikus összhatását, a mű egészének vizuális egyensúlyát és összhangját célozza meg.

Példamondat:

• A költő kompozíciójában több versszakot és rímrendszert használt, hogy kifejezze gondolatait.
• A zeneszerző új kompozícióját a szimfonikus zenekar adta elő a koncerten.
• A festő kompozíciója a tájképen a fák és az égbolt harmonikus elrendezésével nyerte el a nézők tetszését.

Eredet: A kompozíció szó a latin "compositio" szóból ered, amely "összeállítás", "összetétel" vagy "rendezés" jelentéssel bír. A "compositio" a "cum" (együtt) és a "ponere" (helyezni, rakni) szavak összetételéből ered.