konfabuláció jelentése

1. (orvosi) kitalált történetek elbeszélése, amelyekről az ezeket előadó személy azt hiszi, hogy valóban megtörténtek vele és/vagy az elbeszélés alanyával
2. kitalált történeteknek, mint valóban megtörtént eseményeknek előadása

A konfabuláció az, amikor valaki kitalált, zavaros történetek melsél akár magának, akár másoknak. A konfabuláció általában valamilyen agyi sérülés, időskori memóriavesztés vagy akár egy pszichiátriai rendellenesség következményeként jelentkezik.

Példamondatok:

• A beteg, aki agyi sérülést szenvedett, gyakran konfabulál, mert nem emlékszik a valóságos eseményekre.
• Az időskori demencia tünete lehet a konfabuláció, amikor az illető olyan történeteket talál ki, amelyeknek semmi köze a valósághoz.
• A pszichiátriai rendellenességek, például a skizofrénia és a bipolaritás, néha konfabulációval társul.

Eredet: A konfabuláció szó a latin confabulari igéből származik, aminek a pontos jelentése "össze-vissza beszél" vagy "fecseg". Az orvosi terminológiában a szó először 1900-ban jelent meg, Sigmund Freud kezdte használta arra, hogy leírja a betegek által kitalált, irreális emlékeket.