limerencia

Erős, nehezen csillapítható szerelmi vágyakozás valaki iránt. Az érintett sokat gondol a vágyott személyre, hajlamos tökéletesnek látni őt, és különösen vágyik arra, hogy a másik viszonozza az érzéseit. Hangulatát erősen befolyásolhatja, hogy kap-e tőle figyelmet, üzenetet vagy biztató jelet.

Jellemzői:

• A másik folyton eszébe jut, nehezen tud másra figyelni.

• Újra és újra felidézi a közös pillanatokat, átolvassa az üzeneteket.

• Apró gesztusokból próbálja megfejteni, hogy a másik mit érez.

• A közeledéstől nagyon boldog lesz, az elmaradó választól elbizonytalanodik.

• A másik jó tulajdonságait felnagyítja, a hibáit könnyebben figyelmen kívül hagyja.

Példa:
Megismersz valakit, és naponta többször megnézed, írt-e. Egy kedves üzenetétől órákig boldog vagy, de ha nem válaszol, azon töprengsz, mit ronthattál el. Bár még alig ismered, már sokszor elképzeled a közös jövőtöket.

Miben különbözik a szerelemtől?
A limerenciában a vágyakozás és a viszonzás körüli bizonytalanság kerül előtérbe. A tartós, kölcsönös szerelemhez a másik alaposabb ismerete, a bizalom és a közös tapasztalatok is hozzátartoznak. A kettő együtt is jelen lehet.

Megjegyzés:
Önmagában nem betegség. Akkor válhat megterhelővé, ha a másik körüli gondolatok háttérbe szorítják a munkát, az alvást vagy a többi kapcsolatot.

Eredete: Az angol limerence szóból. Az elnevezést Dorothy Tennov amerikai lélektankutató alkotta meg az 1970-es években, és 1979-ben megjelent, Love and Limerence című könyvével tette ismertté. Tudatosan kitalált szó: nincs mögötte régi latin vagy görög szógyök. Az erős szerelmi vágyakozásnak szeretett volna külön nevet adni.