patina jelentése

1. (kémia) rézrozsda, nemesrozsda → réz- és bronztárgyakon keletkező zöldes-barnás bevonat
2. (művészet és restaurálás) egy tárgy vagy felület idővel kialakuló rétege → természetes vagy mesterséges eljárással létrehozott, ami az anyag öregedését, kopását mutatja, gyakran esztétikai értéket adva a tárgynak
3. (átvitt) régies színezet, ódon jelleg

A patina fogalma több területen is megjelenik, így különböző jelentésekkel bír. Az antik tárgyakon, műalkotásokon vagy épületeken megfigyelhető patina gyakran kívánatos jellemző, amely hozzáad az objektumok történelmi vagy esztétikai értékéhez. A fémfelületek patinája kémiai folyamatok eredménye, ami a felület megváltozását okozza, ezáltal védelmet biztosítva a további korrózióval szemben. Átvitt értelemben a patina egy régies színezet, ódon jelleg, ami idővel valamint nyomot hagy, s ez egyedi karaktert és mélységet kölcsönöz. (Lásd. még patinás jelentése.)

Példamondat:

• A régi bronzszobor patinája hozzáad az alkotás szépségéhez és értékéhez.
• Az évszázadok alatt a templom külső falain kialakult patina mesél az épület történetéről.
• Egy tapasztalt vezető patinája megmutatkozik a döntéshozatali képességében és a problémák kezelésében.

Eredet: A "patina" szó a görög "patano", ill. latin "patina" kifejezésből származik, amely eredetileg egy tál vagy tányér felszínén kialakuló lerakódást jelentett. Később a fogalom átvitt értelemben is használatos lett, jelentése kibővült az idő által tárgyakon hagyott nyomokra, illetve az életkor és tapasztalat által egy személyen vagy intézményen hagyott jellegzetes karakterre.