prókátor jelentése

1. (jog, történelem) meghatalmazott képviselő, ügyvéd → az ókori Rómában olyan személy, aki mások helyett jogi képviseletet látott el, különösen bírósági ügyekben
2. (általános) képviselő, szószóló → valaki, aki más személy vagy csoport nevében cselekszik vagy döntéseket hoz

A prókátor szó az ókori Róma jogrendszeréből származik, ahol a prókátorok jogi ügyekben képviselték az ügyfeleket. A szó ma már általánosabban használt, bármilyen ügynöki vagy képviselői szerepet jelölhet, ahol az illető mások nevében szó, cselekszik vagy döntéseket hoz.

Példamondat:

• Az ókori Rómában a prókátorok fontos szerepet játszottak a bírósági eljárásokban.
• A cég prókátora részt vett a tárgyaláson, hogy képviselje a vállalat érdekeit.
• A befektetők prókátort bíztak meg, hogy képviselje őket a közgyűlésen.

Eredet: A "prókátor" szó a latin "procurator" kifejezésből ered, ami 'kezelő', 'gondnok' vagy 'ügyvéd' jelentéssel bír. A "pro" előtag 'helyett', 'megbízásából', míg a "curare" 'gondoskodni', 'kezelni' jelentést hordoz, tehát a teljes kifejezés olyan személyre utal, aki mások helyett gondoskodik valamiről vagy kezeli az ügyeiket.