rétor jelentése

1. szónok → az ókori Görögországban és Rómában olyan személy, aki a beszédírás és szónoklás művészetében jártas volt
2. (átvitt) ügyes beszélő → olyan személy, aki ügyesen használja a szavakat és a nyelvi eszközöket a meggyőzés érdekében

A rétor kifejezés az ókori Görögországban és Rómában azokat a személyeket jelölte, akik a beszédírás és szónoklás művészetében különösen jártasak voltak. Napjainkban átvitt értelemben használjuk azokra az emberekre, akik ügyesen használják a szavakat és a nyelvi eszközöket, hogy meggyőzzenek másokat vagy hatással legyenek a hallgatóságukra.

Példamondat:

• Az ókori Athénban a rétorok nagy tiszteletnek örvendtek a közéletben.
• Pityu nagyon jó rétor, hiszen ügyvédként nagyon meggyőzően tud érvelni a bíróságon.

Eredet: A "rétor" szó a görög "rhetor" (szónok, beszédíró) szóból származik, amely a "rhesis" (beszéd) szóból ered.