szittya jelentése

1. (történelem) ókori iráni nyelvű nép, amely a Kárpát-medence északi részén élt (egyes források szerint a magyarok ősei)

A szittyák (szkíták) a Kr. e. 6. században éltek a Kárpát-medence északi részén, akik nomád életmódot folytattak. Ősi magyar legendákban a szittyákat a magyarok őseiként tüntetik fel, azonban ez a nézet tudományosan megkérdőjelezhető.

Példamondat:

• A szittyák nomád életmódjuk révén képesek voltak hosszú távolságokra vándorolni, és új területeket elfoglalni.
• A magyar őstörténetben a szittyák szerepe legendás, és sokan a magyarság egyik előfutárának tekintik őket.

Eredet: A "szittya" szó a szkíta népnév szláv nyelvű változatából ered, amely a Kr. e. 6-5. században élt ókori iráni népekre utal. A szkíta név görög eredetű, és valószínűleg a "skuthes" vagy "skudra" szóból származik, jelentése magyarul "nyíl", ill. "íjász". A magyar "szittya" szó tehát a szkíta szó szláv változatából származik, és a Kr. e. 6. században élő iráni nyelvű népre utal.