sztoikus jelentése

1. a megpróbáltatásokat nyugodtan, önuralommal viselő
2. szenvedélymentesen, szigorú erkölcsi rend szerint élő
3. (filozófia) a sztoicizmus híve → a szenvedélymentességet, a természetes életmódot és a szigorú erkölcsi rendet tanító ókori görög-római filozófiai iskola

A sztoikus filozófia vagy sztoicizmus egy ókori görög filozófia irányzat, amelynek képviselői a tudást, az értelemre és az erényekre való törekvést, valamint az érzelmi önuralmat tartották a boldogság kulcsának. A sztoikus szó átvitt értelme is innen ered, azokban a helyzetekben használjuk, amikor valaki rendkívül nyugodt, szenvedélymentes és szó nélkül tűri a megpróbáltatásokat.

Példamondat:

• Tamást semmi sem tudja kibillenteni a sztoikus nyugalomból.
• A Magyar Nemzeti Bank egyelőre sztoikus nyugalommal figyeli a forint legújabbkori gyengülését. 
• A sztoikus filozófia ma is inspirációt adhat a modern életvezetéshez, a stressz és az érzelmi problémák kezeléséhez.

Eredet: A "sztoikus" szó a görög "stoa" szóból ered, ami fedett oszlopos teret jelentett, ahol a filozófusok tanítottak. A sztoikus filozófia a Kr.e. 3. században fejlődött ki, és a hellénisztikus korszakban vált igazán népszerűvé. Az egyik legismertebb sztoikus filozófus Zénón volt, aki Athénban alapította meg az iskoláját.