trubadúr jelentése

1. (irodalom) középkori vándorénekes, költő → a középkori Európában, főként Franciaországban és Spanyolországban tevékenykedő vándorénekesek és költők, akik lovagi és udvari dalokat adtak elő

A trubadúrok a 11. és 13. század között voltak aktívak, elsősorban az okcitániai területeken (a mai Dél-Franciaország). Dalaik gyakran a lovagi ideálról, udvari szerelmi témákról szóltak, és jelentős hatást gyakoroltak a korabeli európai irodalomra és kultúrára. A trubadúrok előadásai költői és zenés formában egyaránt megjelentek, és gyakran a felső osztály tagjainak udvaraiban adtak elő.

Példamondat:

• A középkori trubadúr dalai a lovagiasságról és a nemesi szerelmi udvarlásról szóltak.
• Egyes trubadúrok saját verseiket is megzenésítették és adták elő.
• A trubadúrok művészete nagyban hozzájárult a középkori európai irodalom fejlődéséhez.

Eredet: A "trubadúr" szó az okcitán "trobadors" kifejezésből származik, amely a 'találni', 'feltalálni' jelentésű "trobar" ige származéka. A trubadúrok nevükkel is utalnak arra, hogy költészetükben új témákat és formákat találtak fel, különösen a szerelmi líra területén.