assertive jelentése

Kiejtés: [ɐsˈɜːtɪv]

ASSERTIVE melléknév

1. határozott, önérvényesítő, asszertív
2. öntudatos, magabiztos
3. önérzetes
4. rámenős, ellentmondást nem tűrő
5. nyers, tolakodó
6. bizonygató

Példamondat (melléknév):

• He is very assertive when it comes to defending his ideas. → Nagyon határozott az ötletei védelmében.
• An assertive person does not hesitate to state their opinions. → Egy asszertív személy nem habozik a véleményét kifejteni.
• The assertive employee was promoted to manager. → Az öntudatos alkalmazottat menedzseri pozícióba léptették elő.