asszertív jelentése

1. önérvényesítő →  az egyén saját igényeinek, jogainak határozott, de támadó, sértő magatartás nélküli kifejezése (az őszinte, nyílt, egyenes kommunikációra való törekvés, melyben a személy tiszteletben tartja mások jogait is)
2. határozott, öntudatos → személy vagy állítás, aki vagy amely nem habozik kifejezni a véleményét vagy álláspontját

Az asszertív kifejezés a pszichológiában és a kommunikációban azt a képességet jelenti, amely lehetővé teszi egy személy számára, hogy határozottan, de tisztelettudóan kifejezze saját igényeit, véleményét és jogait, anélkül, hogy támadná vagy sértetné a másikat. Az asszertív kommunikáció elősegíti az őszinte, nyílt és egyenes kommunikációt, ahol mindkét fél jogait tiszteletben tartják. Az asszertív módon viselkedő személy az arany középutat követi: határozott és öntudatos, ugyanakkor a másik igényeit, véleményét is figyelembe veszi. Általános értelemben asszertívnek nevezünk egy határozott, öntudatos személyt vagy állítást is, amely nem habozik kifejezni a véleményét vagy álláspontját. 

Példamondat:

• Az asszertív ember nem akar fölénybe kerülni, de nem is hódol be.
• Az asszertív emberek rendelkeznek az egészséges önbizalommal, azonban belátják, ha hibáztak, vagy, ha nem nekik van igazuk. 
• Az asszertivitás, vagyis az önérvényesítés képessége ma már szinte elvárt magatartás. Mégis kevesen képesek arra, hogy megfelelő stílusban és kellő határozottsággal képviseljék saját érdekeiket úgy, hogy mindeközben figyelembe veszik mások véleményét és érdekeit. (forrás: blikk.hu)
• Péter az asszertív kommunikáló híve, így magabiztosan, a saját érzéseit, igényeit, szükségleteit tudatosítva, ezeket őszintén felvállalva tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is , egyúttal képes arra is, hogy meghallgassa, felfedezze és megértse a másik fél érzéseit, igényeit, szükségleteit is. 
• Kata asszertív személyiség, ezért nehéz helyzetekben nagyobb eséllyel talál olyan megoldást a másik féllel, amellyel mindketten elégedettek lesznek. 
• Zsuzsa asszertívan kommunikál, így mindig arra törekszik, hogy a saját igényeit, szükségleteit ne a másik ember és a külvilág rovására érvényesítse.

Eredet: Az "asszertív" szó az angol "assertive" szóból származik, amelynek eredete a latin "assertus" szóban fakad, ennek jelentése "igazol", ill. "bizonyít". Az asszertivitás, mint pszichológiai fogalom, a 20. század második felében vált ismertté, amikor a pszichológusok elkezdték tanulmányozni a hatékony kommunikáció módjait.

Rokon értelmű szavak: határozott, önbizalommal teli, magabiztos, tisztelettudó, konstruktív.