acapella jelentése

1. éneklés zenei kíséret nélkül → olyan énekstílus, amely során az előadók kizárólag a hangjukat használják, hangszeres kíséret nélkül.
2. kórusműfaj → az egyházi és világi zene egyik műfaja, amely gyakran több szólamban történik, és csak emberi hangokkal alkotja meg a teljes zenei hatást.

Az acapella gyakori stílus a kóruszenében, de népszerű a popzenében, valamint az egyetemi és amatőr énekegyüttesek körében is. Az énekesek zenei kíséret helyett hangjukkal hoznak létre harmóniákat, ritmusokat és dallamokat, gyakran egymást kiegészítve. Ezzel a szóval még így is találkozhatsz: a capella, akapella

Példamondat:

• A Superfruit nevű acapella duó már jó ideje garázdálkodik az interneten és egymás után éneklik el saját stílusukban a legnagyobb sztárok dalait. (forrás: blikk.hu)
• Eredetileg csak polifon egyházi zenére alkalmazták az acapella kifejezést, ma főként hangszeres kíséret nélküli énekkari előadásmódot jelöl.
• Az énekkar acapella adott elő egy régi reneszánsz darabot.
• Az acapella előadás során csak az énekesek hangjára támaszkodtak, de a hangzás így is teljes volt.
• A versenyen egy a capella csoport nyerte el a közönségdíjat.

Eredet: Az "a capella" kifejezés olasz eredetű, jelentése "a kápolna módján", amely utal az egyházi zene hagyományára, ahol gyakran csak énekhangot használtak.

Rokon értelmű szavak: zenei kíséret nélküli ének, vokális előadás, kóruséneklés.