bukolikus jelentése

1. (művészet, irodalom) pásztori, vidéki életet, természetet ábrázoló → olyan művekre használják, amelyek idillikus, romantizált képet festenek a vidéki életről, különösen a pásztoréletről
2. (általános) nyugodt, békés, vidéki → valami, ami a vidéki élet nyugalmát és egyszerűségét idézi

A bukolikus jelző olyan dolgokra utal, amelyek a vidéki életet, különösen a pásztori életet ábrázolják vagy arra emlékeztetnek. Az irodalomban és a művészetben a bukolikus művek romantizált, idillikus képet festenek a vidéki életről, gyakran a természet szépségének és a vidéki élet egyszerűségének dicséretével. Általánosabb értelemben a bukolikus jelző a vidéki élet nyugalmát és békéjét idézi.

Példamondat:

• A festő bukolikus tájképei a vidéki élet békés és egyszerű szépségét ábrázolják.
• Az irodalmi mű bukolikus jelenetei a pásztorok életének idillikus képét festik.
• A bukolikus hangulatú ház a vidéki élet nyugalmát és békéjét idézte.

Eredet: A "bukolikus" szó a latin "bucolicus" szóból származik, ami a görög "boukolikos" szóból ered. Ez utóbbi a "boukolos" szóból képződött, aminek a jelentése "pásztor". A bukolikus versek a pásztori életet ábrázoló ókori görög versekre utalnak, amelyeket Theokritosz és Vergilius írt.