fenomenológia jelentése

1. (filozófia) a dolgokat előzetes ismereteink felfüggesztésével, puszta megjelenésük alapján vizsgáló bölcsészeti irányzat → a tapasztalatok és a tudatosság alapos vizsgálatára összpontosító filozófiai módszer, amely a jelenségek (fenomének) struktúráit és megértését helyezi előtérbe
2. (pszichológia, tudomány) jelenségek tudományos vizsgálata → az emberi észlelés és tapasztalatok vizsgálata annak érdekében, hogy jobban megértsük a világot és a benne lévő tárgyakat, eseményeket, mint ahogyan azok megjelennek a tudatban
3. (orvosi) tünettan

A fenomenológia a 20. század elején fejlődött ki, leginkább Edmund Husserl munkásságához köthető. Az irányzat alapvető célja a jelenségek, azaz az emberek által közvetlenül tapasztalt dolgok és események vizsgálata és leírása, a mindennapi észlelés és tudatosság megértése. A fenomenológia nem csupán filozófiai elmélet, hanem egyben egy módszer is, amelynek segítségével a tudományos kutatások során a jelenségeket a lehető legtisztább formájukban próbáljuk megérteni, anélkül, hogy előzetes feltételezéseket alkotnánk róluk.

Példamondat:

• A fenomenológia segített megérteni, hogyan észlelik az emberek a művészetet.
• Husserl fenomenológiai módszere arra ösztönzött, hogy a tudományos kutatásban közvetlen észleléseinkre támaszkodjunk.
• A pszichológiai tanulmányokban gyakran alkalmazzák a fenomenológiai megközelítést az emberi viselkedés és érzelmek jobb megértése érdekében.

Eredet: A "fenomenológia" szó a görög "phainómenon" (jelenség, ami megjelenik) és "lógosz" (tan, tudomány) szavakból ered, tehát szó szerint a 'jelenségek tudományát' jelenti.