hexameter jelentése

1. (irodalom) hatlábú verssor → egy klasszikus görög és latin költészeti mérték, amely hat mértékegységből, úgynevezett metrikus lábakból áll, tipikusan daktülusból és szpondeuszból, amelyek váltakozva követik egymást, záró része általában egy szpondeusz és egy daktülus

A "hexameter" a klasszikus antik költészet egyik legjelentősebb versformája, amelyet elsősorban a hosszabb epikus költemények írására használtak. A forma hat metrikus lábat tartalmaz soronként, ahol a daktülus egy hosszú és két rövid szótagból, a szpondeusz pedig két hosszú szótagból áll. Ez a verselési forma különösen kedvelt volt Homérosz és Vergilius műveiben, mint például az "Odüsszeia", az "Iliász" és az "Aeneis".

Példamondat:

• A hexameter ritmusa adja az "Iliász" epikus hangulatát, amelyet hallgatva az olvasók képzeletükben megelevenedik az ókori hősök világa.
• A latin irodalom órákon gyakran elemezzük Vergilius hexametereit, hogy jobban megértsük a klasszikus verselés szépségét.
• A költő próbálkozott hexameterben írni, hogy közelebb hozza a modern olvasókhoz az antik költészeti formákat.

Eredet: A "hexameter" szó a görög "hex" (hat) és "metron" (mérték) szavakból származik, ami közvetlenül utal a verssorban található hat metrikus lábra.

Rokon értelmű szavak: epikus verselés, daktülikus hexameter, metrikus láb, hatlábú vers, hatméretű vers, hatlábú verssor, hexaméter.