imposztor szindróma jelentése

1. (pszichológia) csaló tünetegyüttes → amikor valaki úgy érzi, hogy sikereit a szerencsének, véletlennek vagy mások megtévesztésének tulajdonítja, nem pedig saját képességeinek vagy erőfeszítéseinek

Az imposztor szindróma egy pszichológiai jelenség, amelyben az emberek képtelenek saját maguknak tulajdonítani sikereiket. Attól tartanak, hogy mások hamarosan rájönnek, hogy nem olyan képzettek vagy kompetensek, mint amilyennek látszanak. Ez a szindróma gyakran sikeres, magas beosztásban lévő egyéneknél fordul elő, beleértve a tudósokat, vezetőket, művészeket és másokat, akik sikeresek karrierjükben, mégis úgy érzik, hogy nem érdemlik meg az elismerést vagy sikerüket.

Példamondat:

• Bár Pityu az évek során számos díjat és elismerést kapott, még mindig úgy érezte, hogy nem érdemli meg azokat, ami jellemző az imposztor szindrómával küzdő személyekre.
• Az új vezetők gyakran küzdenek imposztor szindrómával, amikor először kerülnek vezetői pozícióba.
• A pszichológusok gyakran javasolnak önbizalom-építő technikákat és terápiát azoknak, akik az imposztor szindrómával küzdenek.

Eredet: Az "imposztor" szó a latin "imponere" szóból származik, ami azt jelenti, hogy 'rászedni' vagy 'csalni' . A "szindróma" szó a görög "syn-" előtagból és a "-drome" utótagból ered, ami 'futás' vagy 'mozgás' jelentéssel bír, itt azonban együtt 'tünetegyüttest' vagy 'jelenséget' jelölnek.