indoeurópai jelentése

1. (nyelvészet) az európai, iráni és indiai nyelvek többségét magában foglaló → a világ legnagyobb nyelvcsaládja, amely számos európai és dél-ázsiai nyelvet foglal magában, mint például az ind, iráni, örmény, görög, latin, albán, kelta, balti, szláv, ill. germán

Az indoeurópai nyelvcsalád a legtöbb mai európai nyelv, valamint több dél- és délnyugat-ázsiai nyelv rokonságát foglalja magában. A nyelvészetben az indoeurópai nyelvek közös eredetét és rokonságát kutatják, és ez a család tartalmazza többek között a latin, görög, szláv, germán, kelta, iráni és számos indiai nyelvet. Az indoeurópai népek vándorlásáról szóló elméletek a régészet és a genetika területén is nagy figyelmet kapnak.

Példamondat:

• A magyar nyelv nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba.
• Az indoeurópai nyelvek tanulmányozása kulcsfontosságú a történelmi nyelvfejlődés megértésében.
• Az indoeurópai vándorlásoknak jelentős hatása volt a kora európai történelemre.

Eredet: Az "indoeurópai" kifejezés az "indo-" (indiai) és az "európai" szavak összetételéből származik, utalva arra a széles földrajzi területre, ahol az indoeurópai nyelveket beszélik. A nyelvcsalád elnevezése azon a felismerésen alapszik, hogy az indiai szubkontinens és Európa bizonyos nyelvei között rokonság van.