jahve jelentése

1. Isten→ az Ószövetségben, a Bibliában Isten személyes neve, amelyet a héber „יהוה” (JHVH) formában használnak

A "Jahve" a zsidó és keresztény vallásban is központi szerepet játszik, mint Isten neve, bár a zsidó hagyományban nem ejtik ki ezt a nevet, helyette gyakran az "Adonáj" (Uram) szót használják. A pontos kiejtése ismeretlen, mivel a héber szövegek nem tartalmaznak magánhangzókat, és a név kiejtése az idők során elveszett.

Példamondat:

1. A zsidó vallásban Jahve Isten neve, aki Mózesnek megjelent az égő csipkebokorban.
2. A keresztény teológia szerint Jahve az Ószövetségben gyakran említett név Istenre.
3. A zsidó hagyomány szerint Jahve nevét szentnek tekintik, ezért nem ejtik ki.

Eredet: A "Jahve" a héber „יהוה” (JHVH) névből származik, amelyet az ószövetségi szövegekben Isten neveként használnak. A pontos jelentése valószínűleg "Aki van" vagy "Aki létezik".

Rokon értelmű szavak: Isten, Adonáj, Úr, Teremtő.