kompetencia jelentése

1. hozzáértés, szakértelem
2. illetékesség, jogosultság
3. alkalmasság
4. hatáskör
5. (pszichológia, pedagógia) készségek és képességek együttese
6. (biológia) a sejteknek az a képessége, hogy a sejteken kívül rendelkezésre álló DNS-t magába felvegye
7. (államigazgatás) a hivatalok és bíróságok illetékessége

A kompetencia az egyén (vagy szervezet) szakértelmének és képességeinek összessége, amelyek lehetővé teszi számára, hogy hatékonyan teljesítse az adott feladatot, vagy hogy megfeleljen az előírt elvárásoknak. A kompetencia fogalma a modern oktatási rendszerben is fontos szerepet játszik, mivel az egyéneknek olyan képességekre van szükségük, amelyek felkészítik őket az életre és a munkára. A kompetencia szó ellentéte az inkompetencia.

Példamondat:

• Az élethosszig tartó tanulásra való hajlandóság olyan kompetencia, ami a most felnövő generáció sikerének kulcsává válhat.
• Új típusú bűncselekményekre jogszabályt alkotni törvényhozói kompetencia körébe tartozik.
•  
• Az üzleti életben fontos, hogy az embereknek megfelelő kompetenciáik legyenek ahhoz, hogy sikeresek legyenek a munkájukban.
• A modern oktatási rendszer célja, hogy az egyének széles körű kompetenciákat szerezzenek, amelyek felkészítik őket az életre és a munkára.
• A kormányok kompetenciája a jogalkotás, az állampolgárok védelme és az állam szolgáltatásainak biztosítása.

A kompetencia latin eredetű szó: competentia jelentése → 'megfelelő képesség vagy hatalom'.