lobotómia jelentése

1. (orvosi) homloklebeny műtéti roncsolása, az agyi összeköttetés megszüntetése

A lobotómia egy ma már nem alkalmazott invazív (→ testen belül végzett) eljárás. Lényege, hogy az agy egy részének műtéti roncsolása révén (lényegében átvágják a homloklebeny és az agy közötti ideget) módosítsák egy önmagára és/vagy a társadalomra veszélyes személy viselkedését. A lobotómiát követően a beteg személyisége megváltozott, illetve akár teljesen le is épült.

A lobotómia jelentése példamondattal:

• A lobotómia során az agy homloklebenyét és a thalamust összekötő ideget metszik át. 
• Az Egyesült Államokban a lobotómia még az 1960-as években is bevett kezelési mód volt a skizofrénia, a depresszió, de még akár a homoszexualitás „kezelése” terén is.
• A  lobotómia sok esetben élőhalott zombikká tette a kezelt betegeket, akiknek a beavatkozás után nem sok esélyük volt a felépülésre.

A lobotómia szó latin, ill. görög eredetű: lobus jelentése → 'terméshély' + tomé jelentése → 'vágás', 'metszés'