manír jelentése

1. mód, szokás → az egyénre jellemző mozdulatok, viselkedésminták, beszédstílus
2. mesterkéltség, modorosság → erőltetett, nem természetes viselkedésmód

A manír olyan jellegzetes viselkedésmintát, gesztust vagy beszédstílust jelöl, amely egy adott személyre jellemző, és amelyet gyakran ismétel. Ez a fogalom gyakran negatív értelemben használatos, amikor valaki erőltetett, mesterséges vagy túlzóan a külsőségeket figyelembe vévő viselkedést mutat.

Példamondat:

• A művésznek megvolt a maga manírja, ahogyan a festőecsetet használta.
• A színész a szerepéhez manírokat vett fel, hogy hitelesebb legyen a karaktere.
• Katából az évek alatt teljesen elveszett a természetesség, s így nem maradt más, csak a manír és az üres közhelyek.

Eredet: A "manír" szó a latin "manus" (kéz) szóból származik, ami a manírozott, kéz által irányított mozdulatokra utal. A szó a 17. században került át a franciából a magyar nyelvbe.