pagoda jelentése

1. (építészet, kultúra) ázsiai toronytemplom → több emeletes, általában tornyokkal és ívelt tetőkkel rendelkező ázsiai templom vagy szentély, különösen Kínában, Japánban, Koreában és Délkelet-Ázsiában

A pagodák gyakran lenyűgöző építészeti remekművek, amelyek a buddhista és taoista kultúrákban vallási és spirituális központként szolgálnak. Ezek az építmények nemcsak vallási célokat szolgálnak, hanem a helyi művészeti és építészeti hagyományokat is megjelenítik.

Példamondat:

• A híres Horyu-ji templom egy ősi pagoda, amely a világ egyik legöregebb fennmaradt faépülete.
• A pagodák a hagyományos kelet-ázsiai építészet jellegzetes képviselői.
• A turisták gyakran látogatnak el a régió híres pagodáihoz, hogy megcsodálják azokat.

Eredet: A "pagoda" szó eredete nem teljesen tisztázott, de valószínűleg a portugál "pagode" kifejezésből származik, amely dél-ázsiai buddhista templomokra utal. Más források szerint a szó a szanszkrit "bhagavati" ('istenien szent') szóból eredeztethető, amely a dél-indiai templomokra vonatkozott. A kifejezés a 17. században vált széles körben használttá az európai utazók és kereskedők által.