pragmatika

1. (jog) ügyrend, szabályzat, rendtartás
2. (nyelvészet) a jelekkel és jelrendszerekkel foglalkozó tudományág (a nyelvhasználat szövegkörnyezettel kapcsolatos, ill. társadalmi összefüggéseit vizsgáló tudományág)

A pragmatika egyaránt használatos jogi és nyelvészeti értelemben. A jogi értelemben az ügyrendet és szabályzatot jelöli, míg a nyelvészetben a jelentések használati és kontextuális vonatkozásait vizsgálja. A nyelvészeti pragmatika azzal foglalkozik, hogyan befolyásolja a beszédhelyzet, a társadalmi viszonyok és a beszélők szándékai a kommunikációt.

Példamondat:

• A bírósági eljárás pragmatikája meghatározza az ügyvitel rendjét.
• A nyelvészeti pragmatika segít megérteni a beszélők közötti rejtett jelentéseket.
• A hivatalos levelezés pragmatikája eltér a hétköznapi beszédtől.

Eredet: A szó a német „Pragmatik” kifejezésből ered, amely a görög „pragmatiké (tekhné)” szóból származik, jelentése „a helyes cselekvés művészete”​.

Rokon értelmű szavak: nyelvhasználat, kontextusfüggő jelentés, ügyrend, szabályzat.