szanszkrit
- ókori indiai nyelv → a szanszkrit az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó klasszikus nyelv, amelyet elsősorban vallási, filozófiai és irodalmi szövegek írására használtak.
A szanszkrit az egyik legrégebbi ismert nyelv, amely az indiai kultúra és vallások (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus) szent nyelve. Az ősi hindu szentírások, például a Védák és az Upanisadok is szanszkrit nyelven íródtak. A nyelvnek két fő változata van: a klasszikus szanszkrit, amelyet Pánini nyelvész rendszerezett, és a védikus szanszkrit, amely az indiai vallási szövegek régebbi formája. Bár ma már nem beszélt nyelv, hatása az indiai nyelvekre és kultúrára továbbra is jelentős.
Példamondat:
- A Bhagavad-gítá eredetileg szanszkrit nyelven íródott.
- A jóga filozófiájának sok alapfogalma szanszkrit eredetű.
- A hindu templomokban gyakran találhatók szanszkrit feliratok.
Eredet: A szó a szanszkrit saṃskṛta (संस्कृत) kifejezésből származik, amely jelentése „tökéletesített, kifinomult” – utalva a nyelv tudatosan szabályozott és formált jellegére.
Rokon értelmű szavak: klasszikus indiai nyelv, védikus nyelv, ősi indoeurópai nyelv.
