szangvinikus jelentése

1. életvidám, heves vérmérsékletű, lobbanékony személy
2. (személyiség) jókedvű, magabiztos és optimista, ugyanakkor hangos, könnyen haragra lobban, fegyelmezetlen, olykor felszínes

A szangvinikus egyike a 4 alapvető személyiségtípusnak (a másik három a kolerikus, a melankolikus és a flegmatikus). A szangvinikus az extrovertált személyiségek csoportjába tartozik.

A szangvinikusok jókedvű, magabiztos és optimista emberek, akik jól érzik magukat társaságban és könnyen tesznek szert új barátokra. Általában kreatívak és álmodozók, emiatt sokszor nem érnek munkájuk végére, hajlamosak a késésre és sokszor elfelejtenek dolgokat. Beszédesek, szociálisak, hisznek abban, hogy ahogy cselekszenek, az úgy helyénvaló; nem szégyenkeznek semmi miatt. Munkahelyén a szangvinikus lelkesít és motivál másokat a feladat elvégzésére. Emberközpontúak, kedélyesek, kedvesek és élénkek, bár néha kissé szarkasztikusak tudnak lenni. A „népszerű” temperamentumként szokták emlegetni.

• A szangvinikus pozitív tulajdonságai: kíváncsi, örök gyerek, nagy mesélő, a jelenben él, érzelmes és demonstratív, könnyen barátkozik, kreatív és színes egyéniség
• A szangvinikus negatív tulajdonságai: naiv, hangos, mindig túloz, könnyen haragra lobban, sokat panaszkodik, feledékeny, nem tud koncentrálni, fegyelmezetlen és felszínes

A szangvinikus jelentése példamondattal:

• Tamás kitűnő szakember hírében áll, szangvinikus természete miatt azonban gyakran összekülönbözik feletteseivel.
• Cecília elmondta, hogy a párja egy nagyon kedves, kiegyensúlyozott ember, de ő nem az, ő lobbanékony, szangvinikus alkat.
• Egy szangvinikus ember akkor van elemében, ha peregnek az események, izgalmas, változatos körülötte a világ.
• Anna mindig is szangvinikus természetű volt, így könnyen megbirkózott a kihívásokkal és mindig vidám maradt.

Eredet: A "szangvinikus" szó a latin "sanguineus" szóból származik, ami "véres" vagy "vérből eredő" jelentésű.