szintaxis jelentése

1. (nyelvtan) mondattan, mondatépítés szabályai → a nyelv azon szabályai, amelyek meghatározzák a szavak, kifejezések és mondatrészek helyes elrendezését a mondatokban.
2. (informatika) programozási szabálykészlet → egy programozási nyelven belül azon szabályok és elvek, amelyek meghatározzák, hogyan kell helyesen formázni és strukturálni a programkódokat

A szintaxis a nyelvtan egyik ága, amely a mondatok és nyelvi kifejezések szerkezetével foglalkozik. Ez magában foglalja a szavak helyes sorrendjét, az egyeztetést, a ragok használatát és a mondatrészek kapcsolódását. A szintaxis alapvető szerepet játszik a nyelv érthetőségében és a kommunikáció hatékonyságában. Az informatikában, azon belül is a programozásban azokat a szabályokat és elveket jelenti, amelyek meghatározzák, hogyan kell helyesen formázni és strukturálni a programkódokat egy adott programozási nyelven belül. 

Példamondat:

• A szintaxis tanulmányozása segít megérteni, hogyan épülnek fel a mondatok egy adott nyelvben.
• Egyes nyelvészeti elméletek a szintaxis és a nyelvi struktúrák közötti kapcsolatokat vizsgálják.
• A nyelvtanulás során fontos a szintaxis alapos megértése a helyes mondatképzéshez.
• Pityu megírta a programot, de egy helyen hibás volt a szintaxis, ezért nem sikerült futtatni.

Eredet: A "szintaxis" szó a görög "syntaxis" (összeállítás, elrendezés) kifejezésből származik. A "syn" (együtt) és "taxis" (rendezés) szavakból tevődik össze, és a mondatokban lévő elemek helyes elrendezésére utal. A szintaxis a nyelvtudomány egyik alapvető területe, amely a nyelv szerkezeti és formai aspektusait elemzi.