apologéta
- (vallás) ókori keresztény hitvédő → olyan egyházi író, aki a kereszténységet érő pogány vádakat cáfolva védőiratokat írt.
- (általános) egy tant vagy álláspontot védő személy → olyan ember, aki egy adott eszme vagy hit védelmére kel, és annak igazolására törekszik.
Az apologéta kifejezés eredetileg az ókori keresztény egyház íróira utal, akik a hit védelmében érveltek a pogány vagy ellenséges támadások ellen. A szó jelentése azonban kiszélesedett, és ma már olyan személyt is jelenthet, aki egy eszmét, nézetet vagy tantételt szenvedélyesen védelmez.
Példamondat:
- Az ókori apologéták célja az volt, hogy a kereszténység tanításait megvédjék a filozófiai és vallási támadásokkal szemben.
- A politikai vitában az egyik fél elkötelezett apologétája volt egy adott ideológiának.
- A híres tudós egész életében az evolúcióelmélet apologétájaként lépett fel a kétkedők ellen.
Eredet: A szó a latin apologeta és a görög apologétész kifejezésből származik, amelyek a védekezés, igazolás jelentésű apologia (védekezés) szóból erednek.
Rokon értelmű szavak: védelmező, hitvédő, eszmevédő, szószóló.
