apoteózis jelentése

1. istenítés, megdicsőülés → egy ember vagy dolog istenné avatása, isteni rangra emelése
2. egy esemény ünnepélyes befejezése
3. (irodalom) az irodalmi műben szereplő főhős felmagasztalása a befejező jelenetben

Az apoteózis az ókori görög és római kultúrában azt jelentette, amikor egy halandó személyt istenné avattak, ám a szó jelentése az évszázadok során kiteljesedett. Ma az apoteózis általában egy személy, eszme vagy dolog legmagasabb fokú megvalósulását, elismerését és dicsőítését jelenti.

Az apoteózis jelentése példamondattal:

• A magyar foci teljesítménye az újabb és újabb futballstadionok ellenére katasztrofális, még gyakori az eredmények, illetve a játékosok apoteózisa.
• A római császárok apoteózisa azt jelentette, hogy isteni rangra emelték őket.
• A zeneszerző élete során elért siker és elismerés apoteózisához vezetett, amelyben művészete isteni szintre emelkedett.
• Az apoteózis fogalma a mitológiában és a vallásban gyakori, ahol hősök és istenek összefonódnak.

Eredet: Az apoteózis szó a görög "apotheoun" szóból származik, amely azt jelenti, hogy "istenné tenni", ill. "isteni rangra emelni". A fogalom a görög mitológiában és kultúrában gyökerezik, és később a római birodalom idején is elterjedt, amikor az uralkodókat isteni rangra emelték és istenként tisztelték.