1. istenítés, megdicsőülés → egy ember vagy dolog istenné avatása, isteni rangra emelése
  2. egy esemény ünnepélyes befejezése
  3. (irodalom) az irodalmi műben szereplő főhős felmagasztalása a befejező jelenetben

Az apoteózis az ókori görög és római kultúrában azt jelentette, amikor egy halandó személyt istenné avattak, ám a szó jelentése az évszázadok során kiteljesedett. Ma az apoteózis általában egy személy, eszme vagy dolog legmagasabb fokú megvalósulását, elismerését és dicsőítését jelenti.

Az apoteózis jelentése példamondattal:

  • A magyar foci teljesítménye az újabb és újabb futballstadionok ellenére katasztrofális, még gyakori az eredmények, illetve a játékosok apoteózisa.
  • A római császárok apoteózisa azt jelentette, hogy isteni rangra emelték őket.
  • A zeneszerző élete során elért siker és elismerés apoteózisához vezetett, amelyben művészete isteni szintre emelkedett.
  • Az apoteózis fogalma a mitológiában és a vallásban gyakori, ahol hősök és istenek összefonódnak.

Eredet: Az apoteózis szó a görög "apotheoun" szóból származik, amely azt jelenti, hogy "istenné tenni", ill. "isteni rangra emelni". A fogalom a görög mitológiában és kultúrában gyökerezik, és később a római birodalom idején is elterjedt, amikor az uralkodókat isteni rangra emelték és istenként tisztelték.

Forrás: Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezése szótára + jelentese.hu gyűjtés

Ha hasznosnak találod a jelentese.hu ingyenes szolgáltatásait, akkor oszd meg másokkal is, számunkra ez nagy segítség! Köszönjük!

  

Link erre az oldalra: apoteózis jelentése magyarul

Vidanet banner