disszonancia jelentése

1. (zene) össze nem illő hangzás, széthangzás → két vagy több hang egyidejű megszólalása, amely feszültséget vagy kellemetlen érzetet kelt az hallgatóban
2. (átvitt) zavar, egyenetlenség, az összhang hiánya 

Zenében a disszonancia a harmonikus egyensúly hiányát jelenti, amikor a hangok együttes megszólalása feszültséget vagy kellemetlen érzetet kelt, ellentétben a konzonanciával, ami kellemes és kiegyensúlyozott hangzást eredményez. A disszonancia nem feltétlenül negatív jelenség; sok zeneszerző használja kifejező eszközként, hogy mélyítsék a zenei textúrát és hozzáadjanak drámaiságot a műveikhez.

Példamondat:

• A modern zene gyakran használ disszonanciát, hogy gazdagabb és összetettebb hangzásvilágot hozzon létre.
• A dohányzók gyakran tapasztalnak kognitív disszonanciát, amikor szembesülnek a dohányzás egészségügyi kockázataival, de továbbra is folytatják a szokásukat.
• A zeneszerző a disszonancia és konzonancia váltogatásával érte el a kompozícióban a kívánt érzelmi hatást.

Eredet: A "disszonancia" szó a latin "dissonare" ige nyomán alakult ki, amelynek jelentése 'össze nem hangzani', 'nem egyezni'.