kognitív disszonancia jelentése

1. (pszichológia) gondolati ellentmondás → ellentmondó hiedelmek, vélemények, információk vagy akár érzések kapcsán az egyénben kialakuló belső feszültség
2. (viselkedéstudomány) az a folyamat, amely során az egyének igyekeznek összhangba hozni cselekedeteiket, gondolataikat és érzéseiket → magában foglalhatja az információk szelektív elfogadását vagy elutasítását, az indoklások újraértékelését

A kognitív disszonancia egy pszichológiai elmélet, amelyet Leon Festinger amerikai pszichológus vezetett be az 1950-es években. Ez a koncepció azt sugallja, hogy az emberek természetüknél fogva törekednek a belső konzisztenciára hiedelmeik és érzéseik között. Amikor az egyén tapasztalatai, meggyőződései vagy viselkedései ellentétben állnak egymással, kellemetlen belső állapotot, azaz kognitív disszonanciát élhetnek meg. Ennek eredményeképpen az emberek változtatnak a viselkedésükön, meggyőződéseiken vagy észleléseiken annak érdekében, hogy csökkentsék ezt a belső feszültséget és helyreállítsák a mentális egyensúlyt.

Példamondat:

• Egy dohányos, aki tisztában van a dohányzás káros hatásaival, de továbbra is dohányzik, kognitív disszonanciát tapasztalhat a tudása és viselkedése közötti ellentmondás miatt.
• A kognitív disszonancia elmélete megmagyarázhatja, miért változtatnak az emberek nehezen a rossz szokásokon, még akkor is, ha tudják, hogy azok ártalmasak az egészségükre.
• A választók kognitív disszonanciát élhetnek meg, amikor a politikai jelölt, akit támogatnak, ellentmondásos döntéseket hoz.

Eredet: A "kognitív disszonancia" fogalmát Leon Festinger vezette be 1957-ben, a pszichológia területén végzett munkájában. Az elmélet alapján az emberek igyekeznek fenntartani egy belső kognitív egyensúlyt, és amikor ellentmondásba ütköznek hiedelmeik, véleményeik vagy viselkedéseik, kellemetlen érzést tapasztalnak. Ez az elmélet jelentős hatással volt a pszichológia, különösen a társadalompszichológia és a döntéshozatali folyamatok kutatására.