éter jelentése

1. (általános) ég, világűr 
2. (orvostudomány) altató, érzéstelenítőszer → a di-etil-éter egykor gyakran használt érzéstelenítőszer volt a sebészeti beavatkozások során
3. (kémia) vegyületcsoport → a szerves kémia területén az éterek olyan vegyületek, melyekben két szénatomhoz kötött oxigénatom található. A legegyszerűbb éter az dimetiléter (CH3-O-CH3).
4. (filozófia, asztrofizika, régies) a világegyetem közegének feltételezett anyaga → régebben azt gondolták, hogy az éter az űr töltőanyaga, ami lehetővé teszi az elektromágneses hullámok terjedését

Az "éter" szó többféle kontextusban és jelentéssel bír. Általános értelemben ég, illetve világúr jelentésű, míg a kémia területén egy adott típusú vegyületekre utal, addig az orvostudományban egykor széles körben használt érzéstelenítőszerre gondolunk. A filozófiában az éter fogalma ma már elavultnak tekinthető, de korábban fontos szerepet játszott a tudományos gondolkodásban.

Példamondat:

• A laboratóriumban többféle étert is használnak oldószerként különböző kémiai reakciók során.
• A 19. században az éter forradalmasította a sebészetet, mivel lehetővé tette a fájdalommentes beavatkozásokat.
• A modern fizika elvetette az éter-koncepciót, miután az elektromágneses hullámok terjedési mechanizmusát máshogyan magyarázták.

Eredet: Az "éter" szó a latin "aether" szóból származik, ami az ógörög "αἰθήρ" (aithēr) szóból ered, melynek jelentése 'felső levegő' vagy 'tiszta levegő'.