haiku jelentése

1. (irodalom) japán versforma → rövid, kötött formájú japán költemény, amely három sorból és 17 szótagból áll (5-7-5 szótag a sorokban), és gyakran a természetről, évszakokról vagy pillanatnyi benyomásokról szól.

A haiku költemény célja, hogy egy rövid pillanatot vagy érzést rögzítsen, gyakran úgy, hogy a természet képeit hívja segítségül. A japán kultúrában nagyra becsült műfaj, amely az egyszerűséget, a tömörséget és a természettel való összhangot helyezi előtérbe.

Példamondat:

• A haiku rendkívül szigorú, kötött verselés, mely mindössze 17 morából, azaz szótagból áll. 
• A haiku valamilyen csattanóval záródik.
• A költő egy szép haikut írt a tavaszi esőről.
• A haiku írása során a természet egyszerű elemeit próbálta megragadni.
• A versenyre mindenki egy-egy saját haikuval nevezett be, amely az évszakokról szólt.

Eredet: A "haiku" szó japán eredetű, és a "haikai no ku" kifejezésből származik, amely eredetileg az egyszerű, játékos verseket jelölte. A haiku műfaja a 17. században fejlődött ki, főként Matsuo Basho költő munkásságának köszönhetően.

Rokon értelmű szavak: japán vers, tömör költemény, rövid vers, természetlíra.