konkvisztádor jelentése

1. hódító, felfedező, gyarmatosító → a 16. századi spanyol és portugál felfedezők, az Újvilág gyarmatosítói

A konkvisztádorok (vagy konkisztádorok) a 16–17. században Közép- és Dél-Amerikát gyarmatosító spanyol és portugál felfedezők és hódítók gyűjtőneve. Fő céljuk az új területek meghódítása, az arany és más értékes anyagok megszerzése, valamint a keresztény vallás terjesztése volt. Ismertek voltak katonai erőszakukról és a helyi őslakosság ellen elkövetett brutalitásukról is. A konkvisztádorok tevékenysége jelentős hatással volt az Újvilág történelmére és kultúrájára.

Példamondat:

• A konkvisztádorok hódításai alapvetően megváltoztatták Dél-Amerika társadalmi és politikai szerkezetét.
• Hernán Cortés, a híres spanyol konkvisztádor, az azték civilizáció meghódításában játszott kulcsszerepet.
• A konkvisztádorok által behozott betegségek pusztító hatással voltak az őslakos népességre.

Eredet: A "konkvisztádor" szó a spanyol "conquistador" szóból származik, ami 'hódító' jelentéssel bír. A "conquistar" (meghódítani) ige és a "-dor" (cselekvő személyt jelölő) toldalék összetételéből ered, és azokra a spanyol és portugál felfedezőkre utal, akik a 16. században az Újvilágban terjeszkedtek.