prozódia jelentése

1. hozzámondás, hozzáénekelés → mindaz, amit az írott betűhöz a kimondásban vagy éneklésben még hozzáteszünk (pl.: hangsúly, a szótagok hosszúsága és rövidsége)
2. (nyelvészet) a beszéd ritmusa, hangsúlyozása, hanglejtése, folyamatossága, dallama
3. (irodalom 1) a verselés ritmikai szabályainak összessége
4. (zene) a szöveg és a zene helyes illeszkedésének tana → a zene ritmusának és hangsúlyainak helyes alkalmazkodása a szöveg lejtéséhez és hangsúlyozásához
5. (irodalom 2) az irodalmi művek hangzásbeli formáját vizsgáló tudomány

A prozódia a legáltalánosabb értelmezésében hozzámondást, hozzáéneklést jelent - vagyisz mindazt, amit beszédben vagy éneklés során az írott betűkhöz hozzáteszünk. A prozódia a nyelvészetben a beszéd ritmusára, hangsúlyára és dallamára vonatkozó szabályok és jelenségek összessége. A prozódia segít a beszélőknek érzelmeket és szándékokat közvetíteni, valamint a mondatok szerkezetét és jelentését értelmezni. A prozódia elemzése során a nyelvészek a beszédhangok időbeli és dallami jellemzőit vizsgálják, ideértve a hangmagasság változásait, a beszédtempót és az intonációt.

A prozódia jelentése magyarul, példamondattal:

• Az irodalomban a prozódia az időmértékes verselés szabályrendszere (pl.: hangsúly hosszúsága).
• Zenében a prozódia a zene ütemének és hangsúlyainak helyes alkalmazkodása a szöveg ritmusához és hangsúlyához.
• A kritikusok szerint az együttes új dala prozódia szempontjából nem a legjobb.
• Számos foglalkozásokhoz sajátos prozódia alakul ki (pl. hírműsorok bemondója, a disc-jockey, pap, rikkancs, piaci kofa).
• A prozódia fontos szerepet játszik abban, hogy a beszélők érzelmeket és hangulatokat közvetítsenek a hallgatók felé.
• A beszédértés során a prozódia segít az embereknek megkülönböztetni a kérdéseket, az állításokat és az utasításokat.

A prozódia szó görög eredetű: proszoidia jelentése → ’dalolás’, ’kíséretként előadott ének’