svaszika

1. horogkereszt (eredetileg ősi indiai napszimbólum) → a szvasztika egy szanszkrit eredetű jelkép, amely szerencsét, jólétet és pozitív energiát szimbolizált számos ősi kultúrában, különösen Indiában.

A szvasztika eredetileg az indiai és más ázsiai vallások (hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus) egyik szent jelképe volt, amely a szerencsét, az életerőt és a napot jelképezte. Az ókori világban számos helyen megjelent, például görög, római és kelta művészetekben is. A 20. században azonban a náci Németország kisajátította és torzította ezt a szimbólumot, ami miatt ma sok helyen negatív konnotációval bír.

 

Példamondat:

• A buddhista templomokban gyakran látható a szvasztika, mint a harmónia és szerencse jelképe.
• Az ókori görög kerámiákon is feltűnik a szvasztika motívuma.
• A történelem során a szvasztika jelentése sajnálatos módon jelentősen megváltozott.

 

Eredet: A szó a szanszkrit "szuasztiká" (स्वस्तिक) szóból ered, amely a "szu" (jó) és "aszti" (létező, való) elemekből áll, tehát a jelentése nagyjából „jólét” vagy „szerencse”.

Rokon értelmű szavak: horogkereszt, napszimbólum, szerencsejel, életkereszt.