terrakotta

1. (építészet) máz nélkül kiégetett agyag, cserép → a terrakotta egy porózus, vörösesbarna színű anyag, amelyet kerámiák, épületek és művészeti alkotások készítéséhez használnak.
2. (művészet) ilyen anyagból készült műtárgy → a terrakotta szobrok és dísztárgyak gyakoriak az ókortól napjainkig.

A terrakotta egy agyagalapú kerámiaanyag, amelyet égetéssel keményítenek meg. Jellemzője, hogy nincs rajta máz, ezért rusztikus megjelenésű. Az ókortól kezdve előszeretettel használták épületek díszítésére, edények készítésére és művészeti alkotások létrehozására.

 

Példamondat:

• A múzeumban egy ókori terrakotta harcos szobrot állítottak ki.
• A reneszánsz építészetben gyakran alkalmaztak terrakotta díszítőelemeket.
• A kertbe helyezett terrakotta cserepek idővel patinás hatást kapnak.

 

Eredet: A szó az olasz „terra cotta” kifejezésből származik, amelynek jelentése „égetett föld”. Az alapja a latin „terra” (föld) és „coctus” (főtt, sütött) szavak.

Rokon értelmű szavak: cserép, égetett agyag, mázatlan kerámia.