deizmus jelentése

1. (filozófia, vallás) Istenhit, amely az ész érvényesülését hangsúlyozza → egy teológiai nézet, amely szerint az Univerzumot egy magasabb rendű lény, Isten teremtette, de azután nem avatkozik be közvetlenül a világ dolgaiba

A deizmus szerint Isten megolkotta az Univerzumot és annak törvényeit, de azután nem nyilvánul meg csodák vagy személyes beavatkozás formájában. A deisták gyakran úgy vélik, hogy az isteni lény léte és tulajdonságai az ész és a természeti törvények megfigyelésével ismerhetők meg, nem pedig kinyilatkoztatáson vagy hiten keresztül. A deizmus a felvilágosodás korában vált népszerűvé, hangsúlyozva az ész és a tudomány fontosságát a vallásos hiedelmekkel szemben.

Példamondat:

• A deizmus képviselői gyakran kritizálják a szervezett vallásokat és azok dogmáit.
• A felvilágosodás idején sok tudós és filozófus fordult a deizmus felé, mint egy észszerűbb vallásos nézet felé.
• A deizmus nem tagadja Isten létezését, de elutasítja az aktív isteni beavatkozást a világban.

Eredet: A "deizmus" szó a latin "deus" (Isten) szóból származik, a "-izmus" végződéssel, ami egy adott gondolkodásmódot vagy rendszert jelöl. A deizmus tehát olyan istenhitről szól, amely az isteni teremtést elfogadja, de az isteni beavatkozást és a csodákat nem. Ez a nézet különösen a 17. és 18. századi Európában vált népszerűvé, amikor a tudományos felfedezések és az észjárás előtérbe kerültek a vallási kérdések megközelítésében.