metafizika jelentése

1. (tudomány) a lét, ill. a valóság alapvető természetének tudománya → a filozófia azon ága, amely a létezéssel kapcsolatos alapvető létezési kérdéseket, a valóság természetét, az univerzum felépítését és azon alapelveket kutatja, amelyek meghaladják a fizikai világ tapasztalatait

A metafizika foglalkozik olyan alapkérdésekkel, mint az "Mi a létezés?", "Mi a valóság természete?", "Van-e szabad akarat?" és "Hogyan kapcsolódnak egymáshoz az elme és a test?". Ezek a kérdések túlmutatnak a tudományos vizsgálat határain, és spekulatív jellegűek, gyakran érintve a létezés, az idő, az anyag, az elme és az Isten fogalmait.

Példamondat:

• A metafizika órákon gyakran vitatják meg az idő és a tér természetét.
• Sok filozófus szerint a metafizika kérdései az emberi kíváncsiság legmélyebb rétegeit érintik.
• A metafizikai kutatások gyakran alapozzák meg a filozófiai rendszereket és életnézeteket.

Eredet: A "metafizika" szó a görög "meta" (túl, után) és "physika" (természetről szóló tudomány) szavak összetételéből származik, ami eredetileg Aristoteles "Physika" című művének utáni (szó szerint "a Physika után") elhelyezkedő írásait jelölte. Az idők során a metafizika kifejezés azokat a tanulmányokat kezdte jelölni, amelyek a fizikai világ tapasztalatain túlmutató létezési és valósággal kapcsolatos kérdéseket vizsgálják.